PP és Aboros hatására én is végiggondoltam Drupal-os történetemet, és arra jutottam, hogy érdemes megosztanom veletek.
Csak úgy belebotlottam...
Minden egy "hogyan gazdagodjunk meg kevés munkával" jellegű spam levéllel kezdődött 2007-ben. E szerint a gyors meggazdagodás alapja egy saját weboldal. Néhány cikk elolvasása elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, az egész csupán marketing bullshit. Csakhogy addigra eljutottam a magyar Joomla és a Drupal közösség weboldalára, és innen nem volt már visszaút...
(Valószínűleg azért Drupal-ozok most, mert végül is a drupal.hu-n hamarabb találtam használható telepítési útmutatót, mint a joomla.hu-n.)
Egy darabig nem is foglalkoztam a dologgal, de azért elő-előjött a gondolat, hogy milyen jó is lehet egy saját weboldal. Így néhány magányosabb délután kellett csak budai albérletemben, hogy beszippantson a Drupal.
Hobbi, avagy játszva tanulni
Úgy alakult, hogy egy gyors, de annál komolyabb döntés következtében az egész életem megváltozott. Otthagytam Budapestet, a BME-t: nem éreztem azt, hogy én tényleg mérnök akarok lenni. Fél évre nem találtam olyan munkát, amit érdemes is csinálni, így hát az otthoni teendőim mellett igen sok szabadidőm akadt. Eljátszódtam a Drupal-lal, mindenféle értelmetlen projektek találtam ki, és weboldalakat készítettem. Közben a felmerült problémáimmal a drupal.hu közösségét fárasztottam.
Észre sem vettem, és megértettem a Drupal-t, hamarosan a fórumon már nem kérdeztem, hanem válaszoltam. Pontosan az történt, amiről PP is beszél: amatőr voltam, de tudtam, hogy van amiben segíthetek más kezdőknek, és így is tettem.
Bátraké a szerencse
Kezdtem magam kényelmetlenül érezni: se egyetem, se munka, de már fejben össze tudtam rakni egy bonyolultabb Drupal alapú oldalt (legalábbis így gondoltam). Összeszedtem a bátorságomat és jelentkeztem egy hirdetésre a drupal.hu munkaközvetítőjéből.
Így aztán 2008-ban a Gazdaságinformatika szakot úgy kezdtem, hogy saját fizetésből vett laptopom volt, amivel aztán újabb munkákat vállalhattam.
És elkapott a gépszíj
Egy darabig csak kisebb munkákat vállaltam, azokat is ritkán. Ezekt ma már nem tenném be a referenciáim közé, de abban biztos vagyok, hogy az adott helyzetben, az adott fizetésért mindig a lehető legjobbat kapták a megrendelőim.
2009 őszén aztán beindult a pécsi Drupal gépezet: Dénes kezdeményezésére megrendeztük az első PDUG-ot. Végre személyesen is találkozhattam olyanokkal, kikről csak azt tudtam, hogy kiváló szakemberek és a segítségük nélkül semmit sem tudnék a Drupal-ról. Ez után már nem maradhatott ki a novemberi Drupal Hétvége sem.
Decemberben pedig már igazi Drupal fejlesztőnek érezhettem magam: Az InterNode Bt-vel fejlesztettem egy közösségi oldalt.
Aztán vizsgaidőszak, kis szünet. Majd jött Kulcsi:
Február óta vele — és néha PP-vel — dolgozom az IntegralVision Kft-nél. Minden projektünkben van egy pont amikor észreveszem, hogy pár hónapja nem is hittem, hogy képes vagyok arra amit épp csinálok.
És itt vagyunk 2010 októberében:
Gazdaságinformatikát hallgatok, egyéni vállalkozó lettem, 22 évesen eljutottam odáig, hogy nem kell otthonról pénzt kérnem, és még szeretem is amit csinálok!
De nincs megállás: október 15-én az egyik legnagyobb hazai, építészeti portál fölött fogom átvenni a hatalmat: fejlesztő/karbantartó leszek az Építész Fórum-on.
Mindig vannak újabb kihívások!
A közösség
Eleinte magam voltam a Drupal-lal. Játszadoztam, dokumentációt olvastam, munkákat vadásztam, és úgy gondoltam, hogy ebből áll az egész. Aztán egyre aktívabb lettem a közösségben, és észre kellett vennem: sokkal több dimenziója van ennek a világnak, amibe belecsöppentem.
Nem fogok az opensource-ról mindenféle reklámgyanús frázisokat mondani, ezt megtapasztalni kell:
Voltam már olyan közösség tagja ahol jókedvvel, passzióból segítettük egymást és alkottunk közösen, de ez más! A Drupal közösség tagjainak ez nem csak hobbi, a legtöbben ebből élnek! Minden egyéb szituációban konkurenciái lennének egymásnak, itt pedig segítenek egymásnak — és maguknak —, a régieknek és az újaknak egyaránt!
Van egy másik, nem szorosan Drupal-os vonzata is ennek: az itt szerzett tapasztalataimat próbálom, ugyan ebben a szellemben érvényesíteni az egyetemen is, de ez már egy másik bejegyzés lesz. Különben sem tudnám megfogalmazni, milyen érzés az, amikor emberek a közvetlen környezetemben — többek között az én hatásomra is — olyan dolgokat visznek végig, amikbe egyébként bele sem fognának. Azt hiszem PP-nek igaza van: Az a legfontosabb, hogy elhidd, képes vagy rá. Utána már csak dolgozni kell!
